|
(1869-1957) A SHOTOKAN stílust megalapító mester, Gichin Funakoshi 1869-ben született Shuriban. A kor legnagyobb mestereitől tanulta - akkor még titokban, éjszakánként - a küzdőművészet alapjait, elsajátította az Okinawa-te két irányzatát, a Shuri-te-t és a Naha-te-t. (SHOREI = erőteljes, kemény, illetve SHORIN = lágy, gyors). Az évszázadokon keresztül finomított Okinawa-te technikáit Funakoshi elemezte, rendszerezte majd az átfedésektől megtisztítva egységes egésszé formálta Karate-do néven. Funakoshi az 1900 évektől kezdve oktatta is az általa karaténak nevezet harcművészetet Okinawán, ahol ekkor már nem volt tiltott a küzdőművészetek gyakorlása. A japán-okinawai viszony fokozatosan konszolidálódott, és Japánban is ismertté vált a karate. Ennek eredményeként 1915-ben Funakoshi mester meghívást kapott, hogy mutassa be rendszerét Kyotóban a Butokuden csarnokban. A sikeres bemutató eredményeképpen 1922-ben a Japán Oktatásügyi Minisztérium meghívta a mestert az Első Nemzeti Sportkiállításra Tokióba. Itt a nagyobb nyilvánosság előtt tartott bemutató eredményeképpen meghívásokkal árasztották el az okinawai mestert. Így került Funakoshi mester Japánba, ahol tanfolyamok sorát tartotta a nagyobb városok egyetemein és a hadseregben. Ettől számítható a karate gyors terjedése Japánban. Tokióban a judo központjának a Budokannak tanára volt, majd lehetősége nyílt egy saját dojo nyitására. Funakoshi a maga idejében még nem nevezte az általa kidolgozott harcművészetet Shotokannak csak egyszerűen karate-donak, ez csak a későbbiekben alakult ki. 1929-ben a mester javaslata alapján az eredeti kínai "kara" írásjelet változtatták meg, az elfogadott új kanji a ma is ismert jel és jelentése üres. Ennek a szónak Zen-buddhista értelmezést adott felfogásának hűen: "Üressé tenni magad, hogy be tudd fogadni a tanítást." 1935-ben megjelent a Karate-do kyohan című könyve, ekkor már egy állandó központban dolgozott a mester és rendszeresen képezte az iskoláját tovább éltető instruktorokat. A már kezdetben sem egységes karate a harmincas évektől kezdve több önálló stílusirányzatra bomlott. A legjelentősebbek közülük a Shito-ryu, a Goju-ryu, a Wado-ryu és a Kyokushinkai. A klasszikus Shotokan stílus Funakoshi irányítása alatt fejlődött tovább, a mester idős korában is aktívan dolgozott. Munkássága során végig arra törekedett , hogy műve az Ő szellemében éljen tovább, soha nem akarta a karatét versenysporttá fejleszteni, a gyakorlatokat a jellemfejlesztés eszközének tekintette. A Karate-do szellemi útját hangsúlyozta, élete végén intette tanítványait a túlságosan kumite szemléletű edzésmódoktól.Ő maga a katát tartotta a legfontosabbnak bár rendszerében egyenlő súllyal szerepelt a kata a kihon és a kumite. A karate az idők során folyamatosan fejlődött. A harmincas években még alig tartalmazott a kéztechnikákon kívül rúgásokat is a rendszer, az alapító fia volt az, aki bevezette a köríves rúgásokat és más lábtechnikákat. A későbbi mesterek is bővítették a karate mozgásanyagát és technikáit. (Nakayama, Kanazawa, Nishijama, Asai és Kase mesterek). A II. világháborúban elszenvedett vereség alapvetően megrendítette a japán társadalmat, ez természetesen hatott a karatéra is. A mesterek közül többen meghaltak a háborúban és az addigi hierarchia is megbomlott. A karate újjáélesztése céljából 1948-ban a vezető mesterek összefogásával megalakult a Japán Karate Szövetség (JKA), amely szakmai irányítást biztosít a világ karate szervezetei számára. Első vezető instruktora Gichin Funakoshi volt, majd fia Yoshitaka Funakoshi követte őt. Ezután Masatoshi Nakayama vette át az irányítást, halála után a vezető instruktori posztot nem töltötték be, hanem a mesterek egy csoportja irányítja a szervezetet. Az alapító halála után került sor az első verseny megrendezésére, majd egyre szervezettebbé válva ma már rendszeresen rendeznek kontinens és világbajnokságokat.
|
|||
|
JELLEM, BECSÜLET, AKARAT, ÖNURALOM, TISZTELET |
|||
|
|
|||
