|
(1913-1987) Japán Kanazawa városában született 1913-ban. 1932-ben Tókióban kezdte meg karate tanulmányait annál a Gichin Funakoshinál, akire az egész világ mint a mai karate alapjainak kidolgozójára, rendszerezőjére emlékezik. Először tanítványként, majd munkatársként, végül Funakoshi mester munkájának és az általa képviselt szellemiségnek folytatójaként dolgozott a shotokan karatéért. 1937-ben diplomát szerzett a Takushoku Egyetemen, majd kínába ment shinológiát tanulni és tanulmányozni a kínai küzdőművészeteket. A Takushoku Egyetem testnevelési tanszékén tanít 1952-től, majd később a tanszék vezetője lesz. Erről az egyetemről kerül ki a nemzetközileg is elismert JKA instruktorok jelentős többsége. 1955-ben kinevezték a JKA (Japán Karate Szövetség) főinstruktorává. Egy központi dojóban vonja össze a legjobb japán karatékák szakmai képzését. Következetes és céltudatos munkájának, külpolitikájának eredményeként sikerült a shotokan stílust az egész világon elterjesztenie. Az Ő vezetésével dolgozták ki a karate versenyszabályait, részben az egy találatig tartó (Ippon Shobu) kumite szabályokat, valamint a formagyakorlatok pontozásos versenyszabályát, melynek bemutatóját 1957-ben tartották Tókióban. E szabályok alapján minden évben megrendezik az Össz-Japán Karate bajnokságot. 1964-ben vezetésével beindult a nemzetközi instruktorképzés. Innen került ki valamennyi ma is ismert neves JKA instruktor. Élete végéig személyesen is oktatta a karate technikáit az egész világon a különböző nemzetközi edzőtáborokban. Munkássága összefoglalásaként hagyta ránk szakkönyveit, a "Dynamic Karate"-t, valamint a "Best Karate" sorozatot, melyet a világ minden karatésa szívesen és hasznosan forgat. 1987-ben hunyt el.
|
|||
|
JELLEM, BECSÜLET, AKARAT, ÖNURALOM, TISZTELET |
|||
|
|
|||
